Zóna-alapú komissiózás

A zónás kiszedésnél a raktárt területekre osztjuk, és mindenki a saját területén dolgozik. A rendelés így nem egy ember végigsétálásából áll össze, hanem több részletből, amelyeket egy ponton egyesítenek.

Mikor éri meg, és mikor nem

Akkor van értelme, ha a raktár olyan nagy, hogy egyetlen kiszedő végigjárása aránytalanul sok időt vinne el, vagy ha a területek eltérő felkészültséget kívánnak — például hűtött zóna, veszélyes anyag, nagy méretű áru.

Nem éri meg, ha a rendelések többsége amúgy is egy-két területet érintene: ilyenkor a felosztásból csak az adminisztráció és az egyesítés többletmunkája marad. Van egy egyszerű ellenőrző szám: hány területet érint egy átlagos rendelés. Ha ez rendszeresen három fölött van, a módszer többet vesz el, mint amennyit ad.

Az igazi kockázat az egyesítés

A zónás kiszedés nem a kiszedésnél szokott elbukni, hanem az összeillesztésnél. A részekre bontott rendelés akkor lesz teljes, ha minden területről megérkezik a hozzá tartozó tétel — és ehhez kell egy kijelölt hely, egy felelős és egy egyértelmű állapotjelzés.

Ahol ez hiányzik, ott a félkész rendelések ládái a folyosón várakoznak, senki nem tudja, melyikből mi hiányzik, és a hiba csak a csomagolásnál derül ki. Ilyenkor a rendelés visszakerül a raktárba, ami a lehető legdrágább kör.

A területek kiegyensúlyozása

A felosztás akkor működik, ha nagyjából egyenletes a munka. Ez ritkán jön ki magától: az elhelyezés miatt a legkeresettebb cikkek gyakran egy területre csoportosulnak, és ott áll a sor, míg máshol üresjárat van.

Ezt nem több emberrel kell megoldani, hanem a cikkek szétosztásával a területek között. Ha a legforgalmasabb cikkek két-három területre kerülnek, a terhelés kiegyenlítődik, és a folyosókon is kevesebb a torlódás.