Reorder pont (újratervezési szint)

A rendelési pont az a készletszint, amelynél elindul az utánrendelés — még jóval a kifogyás előtt. A lényege, hogy a rendelés ne emberi észrevételen múljon: amikor a készlet eléri ezt a szintet, a folyamat magától megindul.

A számítás, és mit mond el

A képlet egyszerű: napi átlagos fogyás × beszállítói átfutási idő + biztonsági tartalék.

Egy példa: egy cikkből naponta ötven darab fogy, a beszállítótól tíz nap alatt érkezik meg az áru, és száz darab tartalékot tartunk a váratlan esetekre. A rendelési pont így 50 × 10 + 100 = 600 darab. Amikor a készlet hatszáz alá esik, indul a rendelés — mert amíg az áru megérkezik, még ötszáz darab elfogy.

Az igazán fontos rész a képlet két bemenő adata. Ha bármelyik elavul, a szint észrevétlenül rossz lesz:

• Ha az átfutás tíz napról tizennégyre nő, és a rendelési pont marad, akkor a megérkezésig hétszáz darab fogy el a hatszáz helyett — a hiány matematikai bizonyosság.
• Ha a fogyás nő — szezon, kampány, új vevő —, ugyanez történik, csak gyorsabban.

Ezért a rendelési pont nem beállítandó, hanem karbantartandó paraméter. A legfontosabb cikkeknél negyedéves felülvizsgálat indokolt, a többinél elég ritkábban.

Nem ugyanaz, mint az utántöltés

Gyakori félreértés, hogy a raktáron belüli utántöltés — amikor a tartalékból viszünk árut a kiszedési helyre — pótolja a beszállítói rendelést. Nem pótolja: az egyik a raktáron belül mozgat, a másik új árut hoz be. Ha a két folyamat összekeveredik, előáll az a helyzet, hogy a kiszedési hely mindig tele van, a raktár összkészlete pedig csendben elfogy.

A szezon a leggyakoribb buktató

Az állandó rendelési pont a szezonális cikkeknél biztosan hibázik: a csúcs előtt túl későn rendel, a csúcs után feleslegesen tart készletet. Két megoldás működik — vagy szezonálisan eltérő szintet állítunk be előre, vagy a csúcs előtt egy hónappal manuálisan felülvizsgáljuk az érintett cikkeket. A második egyszerűbb, és a legtöbb kisebb raktárban elegendő.